Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Mt 23,1-12.
KARÁCSONY NAPJA
Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld 11,25)
Tízéves koromig nem adtam senkinek karácsonyi ajándékot. A szüleimnek alig volt annyi pénzük, hogy ajándékokat vegyenek. De azon a karácsonyon egy szomszéd átjött hozzánk egy doboz babával és két játék orvosi készlettel, amiket a lánya kinőtt. Kérdeztem anyámat, hogy ajándékozhatnánk-e ezeket a játékokat a három húgomnak. A következő napokban anya segített egyszerű babaruhákat varrni. Gondosan lesúroltam az orvosi táskákat, anya meg apró cukorkákat vett, hogy "pirulákkal" szereljük fel a készleteket. Sőt megengedte, hogy későig fennmaradjak, és az egyszerű csomagoló papírt krumplinyomda segítségével kidekoráljam karácsonyi motívumokkal. Elhelyeztem a csomagokat a fa alá, és alig tudtam magamba zárni az izgatottságomat. Reggel a húgaim és anyukám örömtől sugárzó arca volt a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.
Most már én magam is anyuka vagyok, és nagyra értékelem a szomszéd kedvességét, és igazán csodálom az anyukám nagylelkűségét. Valószínűleg ő szerette volna megajándékozni a lányait, de meglátta a lehetőséget arra, hogy megtanítson engem, milyen áldás adni. Akár a szeretteinket, akár a közösségünk tagjait, vagy messzi idegeneket ajándékozunk meg, hálásak lehetünk a lehetőségért, hogy Isten ajándékait továbbadhatjuk.
Imádság: Istenünk, nyisd meg a szívünket, hogy megosszuk másokkal a nagylelkűen nekünk adott áldásaidat. Ámen.
Számomra is áldás, ha másokat megajándékozok.
Carol Thornton (Alberta, Kanada)
