Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8.
GYÜMÖLCSHOZÓ SZŐLŐTŐ
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (Jn 15,5)
Egy napfényes reggelen madárcsicsergésre ébredtem. Kinézve az ablakon azt láttam, hogy a golgotagyümölcs indái csalogatták oda a madarakat. Eszembe jutottak Jézus szavai a Jn 15,5-ben, és kíváncsian merültem bele a versbe. Tudtam, hogy a Szentlélek azért juttatta eszembe, mert valamit fel akar fedni előttem.
Rájöttem, hogy a bibliai szőlőtő és az én golgotagyümölcsöm hasonlít: mindkettőnek kanyargós, kapaszkodó ágai vannak, amik gyümölcsöt hoznak. Nincs törzsük, hanem egy közeli tárgyba kapaszkodnak támaszt keresve, és az indáik messze kinyúlnak a tőtől. A Jn 15,5-ben Jézus világossá teszi számunkra, hogy betölti szükségünket, és lehetővé teszi virágzásunkat.
Ahhoz, hogy növekedjenek, majd gyümölcsöt teremjenek, a kúszónövényeknek az erős tőkéhez kell kapaszkodniuk, illetve időnként meg kell metszeni őket. Jézus az igazi szőlőtő, és amikor rá támaszkodunk, sok gyümölcsöt tudunk hozni. Mindössze annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk és megnyugodjunk szeretetében. Ahogyan egy növény töve táplálja az oldalágakat, a mi Atyánk isteni szeretete áramlik belénk Krisztuson keresztül.
Imádság: : Drága Urunk, amikor beléd kapaszkodunk, állítsd helyre békénket és reményünket, és emlékeztess, mennyire szeretsz minket! Ámen.
A természeten keresztül tanulhatunk Istenről.
Joshua Sila (Nairobi, Kenya)
