Azután Jézus így folytatta: Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
Lk 15,11-32.
ELVESZETT ÉS MEGTALÁLTATOTT
Ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. (Lk 15,32)
Ahogy öregszem, egyre inkább hajlamos vagyok elfelejteni, hova tettem a dolgokat. Ilyenkor Isten segítségét szoktam kérni, hogy megtaláljam az elveszett holmikat, és ő kegyelmesen válaszol.
A Lk 15-ben az elveszett pénzérméről, az elveszett bárányról és az elveszett (tékozló) fiúról olvasunk. Mindegyik értékes volt annak, aki elszenvedte a veszteséget, és nagy volt az örvendezés, amikor az, ami elveszett, megkerült.
Sokan veszítettek el valamit, amiről azt gondolják, sohasem fogják megtalálni: jó hírüket, ártatlanságukat, hitüket, reményüket, lelkesedésüket, ábrándjaikat vagy a céljaikat. Sokan elveszítették az első szeretet tüzét Isten iránt. Amikor Jézus elmondta a történeteket, egyben reményt is nyújtott a helyreállításhoz.
Igen, Isten jó, és segít a mindennapi helyzeteinkben, még az elveszett háztartási holmik megtalálásában is. De nagyon aggódik az elveszett emberek miatt, akik eltávolodtak tőle, vagy akik soha nem kerültek megszólítható közelségbe. Isten vágya, hogy mindannyian hazataláljunk, és ő helyreállíthasson bennünket. Ha nem találjuk a helyes utat az élet küzdelmeiben, Istenhez fordulhatunk, és kiönthetjük szívünket szerető Atyánknak. Isten mindig szívesen fogad minket, átölel, szeret és helyreállít.
Imádság: : Istenünk, szereteted, melyet másokon keresztül mutatsz meg nekünk, hadd vezessen vissza tehozzád! Ámen.
Ha elveszettnek érzem magam, a befogadó Istenhez fordulhatok.
Valerie Clark (KwaZulu-Natal, Dél-Afrika)
