Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.
Zsolt 139,13-18.
ÍRÁSRA TEREMTVE
Magasztallak téged, mert félelmes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (Zsolt 139,14)
Amint hazaértem a festőszakkörről, megnéztem az email-fiókom. Nyomban elkeseredtem, amint megláttam, hogy az áhítatomat elutasították. Átolvastam a kiadó levelét és az elutasítás okait, majd tüzetesen átnéztem az írásom, és próbáltam rájönni, miért nem fogadták el.
Feltörekvő írók számára az elutasítás kiábrándító. Néha a visszadobott meditációim miatt megkérdőjelezem az Istentől kapott küldetésem. De nem hagyom abba az írást. A leghőbb vágyam megosztani a hitemet és tapasztalataimat másokkal, ezek által pedig felmagasztalni Istent.
Az írás azonban nehéz munka. Alázatot és elköteleződést igényel, valamint készséget a tanulásra. Az elutasítás, bármennyire lelombozó is, a tanulás és gyakorlás eszköze. Amikor a csalódottságom el akar téríteni a próbálkozástól, visszaemlékszem a mai igére, és emlékeztetem magam, miért írok: ezzel fejezem ki a szeretetem Isten és embertársaim iránt. Az írásaimat akár publikálják, akár nem, tudom, Isten elégedett az igyekezetemmel. Amikor Isten küldetésében járunk, kitartást is kapunk tőle. Ezért írásommal továbbra is követem Isten elhívását.
Imádság: : Atyánk, segíts minket elhivatottnak maradni az elutasítások közepette is! Adj készséget a tanulásra és kitartást! Ámen.
Kitartok a feladat mellett, amit Isten rám bízott.
Debra Pierce (Massachusetts, USA)
