A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
1Kor 2,6-16.
ISTENI SUGALLAT
Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. (1Kor 2,11)
Hetekig tartottam egy Bibliát az autóm hátsó ülésén, abban a hitben, hogy Isten majd egy alkalmas pillanatban megmutatja, kinek adjam. Mikor egyik reggel munkahelyemre érkezve kiszálltam a kocsiból, éreztem, hogy Isten arra ösztönöz, vigyem be a Bibliát magammal.
Azon a reggelen egyik munkatársam szomorúnak és visszahúzódónak tűnt. Elmondta, hogy édesapját súlyos betegség gyanújával vizsgálják, és megosztotta velem a lehetséges diagnózissal kapcsolatos félelmeit. Mivel biztosan éreztem, hogy Isten ezért hozatta be velem a Bibliát, kivettem a táskámból, és bizonyságot téve hitemről, odaadtam neki. Megölelt, és könnyes szemmel megköszönte. Mondtam neki, hogy nem az én érdemem; én csak eszköz voltam Isten kezében. Majd imádkoztam az édesapjáért.
Végül a vizsgálati eredmények kimutatták, hogy az orvos aggodalmai alaptalanok a súlyos betegséggel kapcsolatban. Munkatársam most már bizalommal tekint a jövőbe, és a reménységét Istenbe veti. Mindennap igyekszünk egy kis időt találni a munkahelyen, hogy Istennel legyünk.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy meghallgatod imánkat, és képessé teszel örömmel adni másoknak. Ámen.
Ha hallgatok Isten ösztönzésére, segíthetek másokon.
Jolanta Burzynska (Warmia-Masuria, Lengyelország)
