Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj! Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét. Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.
Lk 7,11-17.
REMÉNYT KÍNÁL
A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. (Róm 12,12)
A Lk 7-ben Jézus látta az özvegy fájdalmát, amint egyetlen fiát vitték a koporsóban. Jézus átérezte mély fájdalmát, és megvigasztalta őt. Ám senki sem volt felkészülve arra, amit ezután tett. Megtette a lehetetlent - feltámasztotta a fiút a halálból. Mindenki elképedt és megdöbbent. Ám Jézus nem azért tette ezt a csodát, hogy hatást gyakoroljon az emberekre. Az anya reménytelenül érezte magát, s Jézus reményt adott neki.
Mindannyian átélünk veszteségeket, legyen az szerettünk halála, egy összetört szív, vagy beteljesületlen álom. Bármin is megyünk keresztül, Isten ismeri a helyzetünket. A maga idejében le fogja törölni könnyeinket, új ajtókat fog nyitni előttünk, és új örömöket hoz az életünkbe. Ahogy Jézus megvigasztalta az özvegyet, új örömöt és reményt adott neki, úgy tesz majd velünk is.
Imádság: : Szerető Istenünk, köszönjük, hogy ismered örömeinket és fájdalmainkat is. Vigasztalj meg, adj bátorságot, segíts erősnek és bátornak maradnunk tebenned! Ámen.
Istennel mindig reménységem lehet.
Golda Dilema (Cavite, Fülöp-Szigetek)
