SZÓTLAN EVANGELIZÁLÁS
Megtérésem óta, - mint sokan mások-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket.SZÓTLAN EVANGELIZÁLÁS
Megtérésem óta, - mint sokan mások-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket. Kiolvasásuk után a könyvespolcra tettem és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt. A többszöri elolvasásuk után azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha találkozok olyan emberrel, akinek problémájára orvosság lehet annak a bizonyos könyvnek az elolvasása, kölcsönadom, talán ezzel is közelebb juttathatom őt a hithez, Istenhez, Jézushoz. Többéves tapasztalatom az volt, hogy a könyvet köszönettel elfogadták, majd ki olvasatlanul, vagy itt-ott beleolvasva, visszaadták. Meg kell jegyeznem, hogy magam is hasonlóképpen álltam a kölcsönkapott könyvekhez, én is csak akkor vásároltam, vagy olvastam kölcsönkönyveket, ha előtte beleolvashattam és valami megkapott belőle. Mert abban is, hiszek, hogy az úgymond „véletlen” találkozást a könyvvel is, Isten akarata irányítja. Sokáig kedveszegetten nézegettem a polcaimon halmozódó könyvek sokaságát, mígnem már majdnem bálványaimmá váltak. Ekkor Isten sugallatára támadt egy gondolatom, hogy elajándékozom azokat, de úgy, hogy közben „jó hír”-ként szolgáljanak a hitetlen embereknek. Elvittem hát a munkahelyemre néhány darabot és az autóbuszban, (mert aktív koromban buszvezető voltam), egy-egy utasülés mellé, a busz belső falához tettem. Azt tapasztaltam, hogy egy-két forduló után a könyvek gazdára találtak. Ekkor ismét odatettem két darabot, amelyek újból elfogytak. Ezzel a módszerrel több tucat könyvet ajándékoztam el egészen a nyugdíjazásomig. És ezt a sajátos „evangelizációt” mindvégig folytattam. Szentül hiszem, hogy a könyvek nagy része hitetlen emberek kezébe kerül, méghozzá úgy, hogy felszállt az autóbuszra és leülés előtt megpillantotta az „ottfelejtett” „talált tárgyat”. Helyet foglalt, kezébe vette, és a legtermészetesebb módon, sajátjaként szállt le vele. Nagy örömöt találtam ebben a nem mindennapinak mondható „szolgálatban”, mert egyrészt megszabadultam a már-már bálványként tisztelt könyveimtől, ugyanakkor, ha csak néhány ember is de e könyvek által ismerhették meg a mi hatalmas és szerető Istenünket. Hála legyen Neki érte!
Fórizs József
Bp. 2006. 11. 15.
