7 hónapja özvegyen
Hittem eddig, de nem azzal a hittel, amivel ma rendelkezem
Egy ismerösőm által ismertem meg ezt a vallást. Aránylag rövid idő elteltével és a körülményeim miatt döntöttem úgy, hogy megkeresztelkedek. Kitűzött célom, az alázat és a halál elfogadása, megértése.
Hamarosan férjhez ment a lányom, amit mély alázat nélkül nem tudtam volna elfogadni, irtó sokat szenvedtem előtte. Olyan változás ment bennem végbe a keresztelkedés után, hogy más csodának nevezné, de ez nem csoda, ami akkor történt velem.
De a bizonyságom ezután jött, a férjem megbetegedett. Kértem a Szent Templomba menő egyháztagot, hogy imádkozzon a férjem végett, hogy legyen jobban, a cukorbeteg gyerekemért, hogy ne legyen komolyabb baja, és magamért, hogy mindehhez erőt és egészséget adjon a Jó Isten.
3 hét múlva a férjem meghalt, egyáltalán nem abból kifolyólag, ami baja volt előtte, 2 nap alatt. Itt maradtam a kiskorú gyerekkel. Nem tudom megmondani, mit éreztem az egyház iránt, minden esetre igazságtalannak tartottam. Egyik este felhivott az a nőtárs, aki imádkozott értünk, és elmagyarázta, hogy vegyem tudomásul, amit kértem, az lett, a férjemnek ez volt a "jó", nem az, amire én gondoltam, hogy meggyógyuljon, mert nem tudott volna.
Bár irtó nehéz volt elfogadni, de tökéletesen megértettem, hogy az ami nekem jó, az egyáltalán nem biztos, sőt, hogy az másnak is jó.
Végezetül bizonyágom van arról, hogy mindez igaz, és mint anya is rájöttem, hogy amikor a gyerekeimnek mondom a "jót", az csak az én szemszögemből jó, mindenkinek meg kell tanulni és tapasztalni, a rosszat is, hogy tudja mikor jön a jó, és azt hogyan értékelje.
Mindezeket mondtam Jézus Krisztus nevében, Ámen
