Harmónia

avagy a pillanat tökéletessége
avagy öten voltunk az autóban

Harmónia
avagy a pillanat tökéletessége
avagy öten voltunk az autóban



Le-lecsukódik a szemem.
Mellettem Csabi ül, őt visszük a repülőtérre.
Előttem a férjem, a kormánynál a fiam.
Jól vezet a gyerek, pedig még csak pár hónapos a jogosítványa.
Csabi békésen horkol, vasárnap fontos fellépése lesz, nem késheti le.
Az út hosszú és sötét, a motor monoton berregését halk zene kíséri.
Az autó célja felé rohan az éjszakában, férfiak irányítják, apa s fia.

Mit csinálsz? A csendes hang az apáé.
A kormányt határozott kar fordítja balra, az apa karja.
Előttünk egy teherautó fehér oldala villan a sötétben.
Alszol? Nem alszom… csak a szemem csukódott le egy pillanatra.
Később tudom meg, hogy férjem épp abban a pillanatban nyitotta ki szemét.
Én magam nem tudom, hogy ébren voltam-e, vagy csak a hangra ébredtem.
Csabi békésen horkol tovább.

Uram, köszönöm, hogy újrakezdhettük, anélkül, hogy vége lett volna.

Pál Zsuzsanna