Amikor megtaláltam a világosságot

Amikor megtaláltam a világosságot

Kislány koromban a templomban hallottam:
– Egy nap majd megtalálod a világosságot, és a világosság meggyógyít a fájdalomtól és gyötrelemtől. Azonnal elkezdtem keresni a világosságot, gondoltam, talán anyu segít megtalálni, de nem segített. Aztán gondoltam, talán majd a nagymamám segít, de sajnos ő sem segített.
Mindenkit kérdeztem, hogy látta-e a világosságot. Mindent tudni akartam róla. Hogy néz ki? Milyen a színe?
Volt aki azt mondta látta, azt mondta gyönyörű, de nem tudta leírni. Volt aki azt mondta hallott róla, de nem tudta leírni hogy hangzik. Volt aki azt mondta, érezte a sugarait, de nem tudta leírni az érzést.
Így aztán továbbra is kerestem- kutattam a világosságot, míg egy napon megtaláltam egy csodálatos, csendes, csillaggal teli holdvilágos nyári éjszakán. Lenge szél suhant a fák közt. Ott láttam a világosságot, amint feltöltötte a szívemet gyengéd melegséggel. Csodálatos érzés volt, és nagyon gyógyító mint ahogy egykor mondták. Csendes volt, mint egy esőcsepp, mikor egy rózsasziromra cseppen.
A mellkasom feszült lett, mint egy húr mielőtt pattan, fejem zúgott és logikus gondolkodásom eltűnt. Egy pillanat alatt minden gondom elszállt.
Éreztem a lelkek egyesülését és a szívek örökös gyógyulását. A természet minden ereje összefogott, embert, állatot és növényt táplált. Életemben először igazán boldog és elégedett voltam. Áldott és békés voltam és a világ összes szeretetét szívemben éreztem.

Azt hiszem ez volt az első alkalom, mikor láttam a világosságot.