Igei gondolatok Horváth Csabától

Jézus legyen életünk középpontja

„...de a te szavadra mégis kivetem a hálót” /Lk 5,5/

Emberi erőlködésre nem megy előbbre életünk hajója. Péter, a tapasztalt halász-mester keserűen vallja be Jézusnak, hogy egy egész éjszakai munkájuk kudarcát élték át, amikor üresen vonták ki hálóikat. Jézusnak viszont egyetlen szavába került, és olyan nagy tömegű halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. Nézzük meg tüzetesen, hogyan történt ez a csodálatos halfogás. Jézus az emberekkel való kapcsolatot nem a csodák véghezvitelével kezdi, hanem a tanítással. Jézus beszállt az emberek hajójába, beljebb ment a parttól és onnan tanította őket. Lelki táplálékot adott nekik először, azután vitte véghez a test táplálására szolgáló rendkívüli halfogás csodáját. Az ige hallgatásának következménye lett az anyagiakban való gazdagodás, mintegy mellékterméke a Jézussal történő együttlétnek. Az ezrek megvendégelése is csak a tanítás végén jött létre. A Máté 6,33 is arra biztat, hogy először az Isten országával törődjünk, ne a megélhetés legyen a fő gondunk. Igen, először Jézussal, az ő szavaival, tanításaival kell töltekeznünk, és ezután minden egyéb gondunk megoldódik. Ha Jézussal vagyunk telve, akkor más nem is jöhet ki belőlünk, mint az ő lénye, hiszen a környezetünk is ezt várja a hívő emberektől, hangsúlyozza az ige: sóvárogva várja a világ az Isten fiainak a megjelenését. Éppen ezért legyen életünk középpontjában Jézus Krisztus, az ő igéje lásson el bennünket naponként útravalóval, semmit sem kételkedve támaszkodjunk életünk vezérfonalára, a Szentírásra.

Megújult élet

„...van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön...” /Lk 5,24

Bűnbocsánat, gyógyulás, Isten dicsőítése: ez a sorrend Jézus tevékenységének. Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy magára vegye bűneinket, aki hozzá megy, annak bűnbocsánatot ad és látványos gyógyulás következik be az életében, ezek után dicsőíti Istent. Az Istent dicsőítő ember befogadta szívébe Jézus Krisztust, megújult az élete és alkalmas arra, hogy bizonyságot tegyen erről a változásról mások előtt. Így kapott onnan felülről való erőt Böjte Csaba is, aki a TV nyilvánossága előtt vallott Jézus Krisztusról, aki cselekszik ma is, jelen van az emberek szívében, csak meg kell találni a módját az összerakásnak ebben az összekuszálódott világban. Jézus Krisztus nélkül ez nem megy, mindannyiunk javára csak általa történhet változás.

Jézus hív

„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” Lk 5,32/.

Jézus hívásában erő van, szinte nem lehet ellenállni ennek a határozott, szeretetteljes kérésnek. Mondhatnám úgy is, hogy a kérése parancs az én javamra. Ügyeljünk arra, hogy ne utasítsuk vissza őt, hiszen életet, örök életet akar adni. A bűnös embert megtérésre hívja, aminek következménye az új élet, az ő követése és az örök üdvösség. Az elhívások sokaságát láthatjuk az evangéliumokban, de sehol nem olvassuk, hogy bárki is megbánta volna ezt az engedelmességet. Sőt, élet fakadt azon a területen, ahova a meghívás szólt. Ma is tudok sok olyan emberről, akik komolyan vették Jézus megszólítását és új élet támadt a szívükben, családjukban, a rájuk bízott közösségben. Messzemenő eredménye van annak, ha engedelmeskedik a megszólított Jézus Krisztus akaratának. Így jöttek létre megújult gyülekezetek, missziós központok, intézmények és így újulhat meg egy ország, egy nemzet, ha hallgatnak Jézus Krisztus hívó szavára.

Dicsekedés

„Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” /2 Kor 10,17/

Isten teremtette ezt a világot, így minden az övé benne. Nekem semmim nincs, amit ne az Úrtól kaptam volna. Tehát dicsekedni sincs jogom a birtokomban levő dolgokkal, mert tulajdonképpen nem az enyém, hanem sáfárságra, megőrzésre, tovább fejlesztésre adta nekem Istenem. A szellemiekkel sem dicsekedhetünk, mert Isten adta azt is kink-kinek az ő akarata szerint. Amit viszont ránk bízott Isten, azt számon is kéri tőlünk. Ha valamit jól elvégeztünk, azért csak hálát adhatunk, hogy kaptunk hozzá erőt, bölcsességet, Emberileg is visszataszító az, ha valaki magát dicséri, magát helyezi előtérbe másokat eltiporva. A közmondás is kitér az ilyen emberre: öndicséret gyalázat. Bizony, maga ellen hívja ki az ilyen ember az ítéletet, megvetett lesz, hiszen a magát mások fölé helyező emberrel nem lehet mit kezdeni, elfordulnak tőle környezetében. A keresztyén pszichológus /Dr. Pálhegyi Ferenc/ ezt így fejezi ki: „aki maga körül forog, az maga marad”. Tehát önmérgezést követ el az az ember, aki folyton önmagával van elfoglalva, magát dicséri, mások érdemeit nem ismeri el... Pál nem akar mások tollával ékeskedni, hirdeti az evangéliumot, „de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek”/16. vers/.

Nekünk, ma élő embereknek is fontolóra kell vennünk, amit Pál ír, ha már minden áron dicsekedni akarunk és hála van a szívünkben, akkor elsősorban Istennek adjunk dicsőséget, várjuk meg, míg az Úr ajánl, mert csak ebben az esetben leszünk megbízhatóak, hitelesek.

Isten betölti minden szükségünket

„Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra” /Filippi 4,17/

Isten megáldja a jókedvű adakozót. Pál átélte a bővelkedés és nyomorúság korszakát is. Nem panaszkodott, amikor szükséget látott, mert Krisztusra nézett. Szívesen vette az emberi segítséget, a testvéri gondoskodást, de nem azért, mert neki így volt jó, hanem azért, mert hála volt a szívében, hogy mások szeretetből gondoltak rá, így valójában az adakozók gazdagodtak hűségben, egymás iránti szeretetben, felelősségtudatban a diakónia gyakorlása közben. Az adakozóknak nem lett kevesebbjük, mert a Mindenek Ura betöltötte az ő szükségletüket is, ennek a bőséges kamatozásnak örült Pál. Szegények voltak a filippibeliek is, de még inkább nélkülözött a börtönben sínylődő Pál, akire irányult a hálaáldozatuk. Isten, akié ez a világmindenség, bőven pótol minden adakozást. Ezt kell nekünk is átélnünk a mindennapjainkban.

Isten kiválasztása

„Most azért ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld” /2 Mózes 19,5/

Isten kiválaszt a népek, az emberek közül. A feltétel az engedelmesség törvényének betartása. Ma is képes Isten betölteni ezt az ígéretét akár egy nemzet életében, akár az egyes ember jövőjét tekintve. Ez a mi vigasztalásunk, ha az országunk jelenlegi helyzetét nézzük. Isten hívja, figyelmezteti a magyar népet: járj az én utamon és akkor kisegítelek a válságodból. Örvendetes, hogy már az ország első vezető embere szájából hallunk ilyen törekvéseket: nyíltan megvallja, hogy a keresztyénség eszméjének követésével érhetünk csak el eredményeket, ha van hitünk, hegyeket mozdíthatunk el, amelyek utunkban állanak. Kérdés, szeretnénk-e Isten tulajdon népe lenni? Nem kell mást tenni, csak követni Jézus Krisztus útmutatásait: előttünk áll gyermekeink hitbeli nevelésének lehetősége az iskolákban kormányrendelettel, szabadon gyakorolhatjuk hitünket, az új alkotmányunk is támaszkodik Isten áldására.