Kiss Adina: Az oltár

Az oltár

Fű benőtte már.

Idő kikezdte széleit.
Mégis ott állt a templom udvarán
A régi kőoltár.

Senki nem látta annak,
Más szemében közönséges kő maradt.
De nekem fájdalmak, könnyek,
Lemondás oltára,
S rajta a szeretett.
Rajta meghalva én,
Mint áldozat égek…égek…

Marad-e más is, vagy csak hamu?
Kell-e neked Uram más is belőlem,
Vagy csak a hamum?
Ér-e bármit is az életem?

Ott a kövön, az oltáromon,
Ott maradt minden,
mi fontos volt nekem.
A tegnapom, a szóm,
A mosolyom, a múzsám…
Uram, ott hagytam az egész életem!

Elégett rajta minden.
Hamuját a szél elfújta.
S a fűbenőtt kőoltáron
Velem sírt az Isten Fia.