Csorba István: A TEREMTÉS
A TEREMTÉS
Megmutatta Isten nekünk, a tiszta szép kezdetet,
Milyen az a világ, melyet ő teremtett,
A kísértő hatására szennyes lett a világ,
Megterem a gaz is, nem csupán a virág!
Mélység fölött, sötétség volt,
Isten teremtő szava szólt,
Legyen világosság, s a nap föl ragyogott,
Csillag milliárd az égen, éjjel ragyoghatott.
Minden csoda és szép, az Ő szavára lett,
Bűneinkért mihelyettünk, a fiú fizetett,
Így a lelki világosság nékünk, hát örökre ragyog,
Kegyelméért hívő szívünk örömmel dobog.
Határt szabott, fénynek, sötétségnek,
Időt, helyet, nappalnak és éjnek,
Isten látta, hogy jó mindez,
Ezért vitte keze véghez!
Isten lelke ott lebegett, s ma is száll,
Kegyelme az, hogy a földünk ma is áll.
Minden kemény sötét szívből, lehet világos,
Ajándék, hogy tavaszodik, s a rét lehet virágos.
Fény és meleg van a vidékünkön,
Öröm, hála dal szívünkön,
Kegyelme az életünkön,
Jézus pecsétje szívünkön.
2008. március 18. Szék.
Csorba István
