Csorba István: A GYÖKÉRHEZ

A GYÖKÉRHEZ

Teremtő Krisztusunk olyan jó minékünk,
Hogyha beléd kapaszkodva, nőhet a gyökerünk.
Te vagy a Szent gyökér, s mi az ágak,
Kiket a viharok, sokat tépnek, ráznak.
Összetörtek széjjelzúztak, káros tettek,
Melyek az Igével, bizony nem egyeznek.
Összetör, sok minden, a bántó világ,
S lehull a fáról, minden virág.
Pedig szép, és minden biztató volt,
Áldott, gazdag, Szent, jó tanítás volt,
De az ellentétes tett, lefagyasztja a
Termést ígérő illatos virágot,
Szét Zúzza, a lelki boldogságot.
De ismét szól, az Ige teremtő ereje,
Legyetek olyanok, mint a víz partjára ültetett fák,
Melyek idejében teremnek,
Mert dolgozni tud bennük, az Isten ereje.
Hadd lehessünk, ilyen fákká,
Árnyékot, s gyümölcsöt adókká.
Jézus, Igédből táplálkozva,
Viharokban szét nem törve, Imádkozva!

2008. május 1. Szék.
Csorba István