Csorba István: Ama eset óta

Ama eset óta

Ama eset óta, Éden óta,
Tölled távol az ember,
Fél tölled, s egyedül, közeledni nem mer,
De te azóta sem, nem szünsz meg keresni,
Simogatva vagy büntetve, Igazán szeretni.

Zúgó szélben közeledtél,
Megkeresésünkre jöttél,
S nékünk eléd kell állnunk
Mezitelenül, öszintén, bünösen,
Várva hogy fehérruhába öltöztessen,
Az Atyai kegyelem!
S ki szedjen a koszból,
Az ördögtől kapott, nagy lelki mocsokból.

Atyánk, Te mind örökre hű maradtál,
Értünk áldozatot hoztál,
Bárányként áldoztad, értünk a fiadat,
S vérének a szőkőárja, elmossa mocskunkat.
Ő, az Új Ádám, vissza juttat közeledbe,
S nincs már tölled, rettegés szìvünkbe.

2008. május 16. Szék.
Csorba István