Oravecz Zsuzsanna: Gyertyalángok
Gyertyalángok
Apró gyertyalángok imbolyognak minden sír mellett,
Jelezve, hogy hány kedves szerettünk elment.
Csendben állok én is édesanyám sírja mellett,
Kinek oly váratlanul, s korán mennie kellett.
Szememből csordogálnak az emlékezés könnycseppjei,
A sok szeretetet soha nem akarom feledni.
Számtalan ajándék, s áldás hordozója volt ő,
Akiben sokakat megörvendeztetett a Teremtő.
Köszönöm, Uram, édesanyám szeretetét,
Gondoskodó két kezét, síró-nevető két szemét.
Úgy engedtem el őt, hogy nálad pihenhessen,
S veled a mennyben együtt örülhessen.
Az emlékezés sós könnyei marják arcomat,
Egyedül vívom tovább minden harcomat.
De hittel fordul szívem Feléd,
Most már Te fogod szerető két kezét.
Arra kérlek Megváltó Jézusom,
Hogy szívünkben az emlék soha ne csituljon.
Vigyük tovább mindazt, mit bennük Tőled kaptunk,
S áld meg emlékük mind a 365 napon.
S áld meg emlékük mind a 365 napon.
