Vagyunk

2020. 11. 11.

Vagyunk

Isten égő csipkebokrai vagyunk:

lelkünk soha el nem hamvad

S ha jóra fordítjuk akaratunk:

a teremtés meg nem akadhat!

Isten lelke lobog bennünk,

mely mindig volt,- s örökké lesz!

 Ha Reá mutat minden tettünk:

boldoggá, és elégedetté tesz

bármilyen körülmény ellenére,

hiszen ez az igaz ember bére!

Isten titokzatos testének

munkás sejtjei vagyunk:

ezzé tettek az Általa formált gének,

akkor is, ha nem hagyunk

Neki teret életünkben…!

Ő van bennünk, még erünkben

is az Általa tervezett vér áramlik…

Furcsa lenne,- ha nem fájna itt

az Ő hiánya…!

Tagadhatjuk- de hiába!

Isten teremtett iparosai vagyunk,

hogy pallérozottabb világot építsünk:

ezért kaptuk dolgos két kezünk, s agyunk,

hogy mi eldurvulna:- azon szépítsünk;

jobbá téve az életet egymás számára,

az emberiség- és Isten vágyára!

VAGYUNK, s mindig:- LESZÜNK!

Bár szétforgácsolódott eszünk

ezt alig fogja fel,

…-s azt sem, hogy élet utáni lét vár,

s hogy mily gyorsan jutunk oda el…!

Dr. Szluha Gyula Antal