Ez így folyik
2020. 12. 02.
Ez így folyik
Sokszor Istennek esélyt sem hagyva
döntünk,- s rohanunk dolgaink után,
feledve azt, hogy Ő mit is akarna…:
fércül éljük életünk, sután…
...- S csak később jövünk erre rá!...
Már aki…- mert nem mindenki vallaná
magának az Értelmes Életet;
mikor menni készül,- mert maradni nem lehet…
Isten nem erőszakos!
Hagyja: mindenki főjön a saját levében,
s ha más tett rosszat éppen:
lássa azt minden lakos,
ki épp’ akkor jár a földön,
s okuljon belőle, ne legyen nemtörődöm…!
Új távlatokat nyit
az ÖSSZES várva-várt gyermekének,
de kellene a hit,
s az Őt dicsérő ének
/ nem a mammont, s az anyagot…!/
Magunkra figyelők lettünk, s hanyagok…!
Bújunk:- mint Éva Ádámmal
az édenkertben;
Szívünkben sok bűnös vággyal,
s érthetetlen,
hogy miért nem Hozzá fordulunk!
Hisz Ő ismeri jól utunk,
s a lehetőségeket….
Térjünk meg, míg lehet!
Dr. Szluha Gyula Antal
