Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Jó csendben várni az ÚR szabadítására.
JSir 3,22-26.
EGY KÍGYÓ, EGY BIBLIA ÉS ÉN
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
Azon a nyáron minden reggel csak én voltam, a Bibliám és egy kígyó. 1200 km-t repültem, keresztül az országon, hogy egy nyári táborban dolgozhassak. Bár felejthetetlen hely volt, mégis magányosnak éreztem magam. Kívülről én voltam a tipikus táborvezető: a hajam klórszagú volt, a lábam csillogott a 40 C fokos hőségben, mosolyogtam napkeltétől napnyugtáig. De az igazság az, hogy soha nem akartam még ennyire hazamenni.
Mégis, a legüresebb napon Isten megáldott egy darab papír által, amit valakitől kaptam érkezésem előtt. Egy 100 igeversből álló lista volt, a Szentírásból, amit érdemes megjegyezni.
Minden hajnalban a táborozók előtt keltem, óvatosan kikerültem a tatut, majd leugrottam a tornácról, megkeresve az ismert helyet a tó partján. Átnéztem a listát, üdvözöltem a kígyót a velem szemközti sziklán, és kinyitottam a Bibliámat. Soha nem töltöttem ilyen békés, lélekemelő időt Istennel.
Azóta gyakran beugranak az emlékezetembe ezek a versek: enyhítenek a szorongásaimon, visszatartanak a kísértésektől, irányítanak egy megoldás felé, emlékeztetnek arra, hogy imádkozzam. Emlékszem azokra az Istennel töltött órákra, amelyek állandóan azt a békességet idézik, amelyet csak Isten nyújthat.
Imádság: Istenünk! Köszönjük, hogy ma és minden nap találkozol velünk. Jobban szükségünk van rád, mint a kenyérre, amit eszünk, és a levegőre, amit beszívunk. Ámen.
Isten jó hozzám - minden időben.
Melissa Ferguson (Tennessee, USA)
