Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!
2Móz 4,10-13.
ISTEN ELHÍVÁSA
Mózes azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! (2Móz 4,13)
Sok évvel ezelőtt a kis gyülekezetünk lelkipásztora egy kurzust tartott a Biblia mélyebb megértésére, hogy a gyülekezet növekedjen, és többen vállaljanak vezető funkciót. A kurzus végén azonban nem jelentkezett egyetlen önkéntes sem, aki elvállalt volna egy új vagy egy kibővített felelősséggel járó feladatot.
A megbeszéléseken ezután egyre nagyobb hangsúlyt kapott az, hogy több embernek kellene vezetői posztokat vállalni. Abban biztos voltam: én sohasem leszek ilyen önkéntes. Nagyon félénk vagyok, a hátsó padban érzem jól magam. A szívem hevesen dobogni kezd a puszta gondolattól is, hogy én egy bibliaórát vezessek, vagy akár megszervezzek egy találkozót.
Bár az én elhívásom nem is hasonlítható Mózeséhez, mégis azonosulni tudok vele. Isten szelíd kéréseihez különböző módokon viszonyultam. Néha figyelmen kívül hagytam, vagy másokat javasoltam, akik sokkal alkalmasabbak a feladatra, majd azt kértem: "Óh, Uram, csak ne engem..."
Végül az történt, hogy hat éven át egy hitmélyítő csapatot vezettem, melynek tagjai csodás emberek voltak, és sokkal könnyebbé tették ezt a munkát, mint képzeltem. Amikor követjük Isten vezetését, és megköszönjük a hitbeli növekedést, Isten úgy tud használni, amiről még csak nem is álmodtunk.
Imádság: Urunk, nyisd meg a szívünket és elménket, hogy szolgálhassunk bárhol, ahol szükséged van ránk! Ámen.
Bizonytalanságom ellenére Isten alkalmassá tesz a szolgálatra.
Janice Hagood LeMaster (Alabama, USA)
