Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.
Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.
1Kor 12,5-6.12-27.
KÜLÖNBÖZŐ TALENTUMOK
Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (1Kor 12,5)
Amikor férjemmel Bécsben töltöttük a szabadságunkat, alkalmam volt megtekinteni a híres lipicai ménest. Ezek a szép lovak elegáns mozdulatokkal pontos, fegyelmezett lépéseket és káprázatos ugrásokat végeztek. Lenyűgöztek nagyszerűségükkel.
Később, amikor Bécs óvárosában sétálgattunk, kocsik előtt párba fogott lovakat láttam. Élvezetes városnézést biztosítottak a turistáknak. Kip-kop, kattogtak a patáik, ahogy húzták a kocsit - semmi csodás manőver vagy ugrás! Bár náluk hiányoztak a lipicai paripák fenséges vonásai, mégis nagyon hasznos célokat szolgáltak.
Néha szeretnék olyan lenni, mint a lipicaiak, elegáns és tapssal honorált a teljesítményemért. Az is lehet azonban, hogy Isten azt akarja, alázatosan "húzzak egy szekeret", szolgáljak másokat jutalom és elismerés nélkül. Eszembe jutnak a szomszédok, például az, aki kivitt minket a reptérre, a másik, aki ellátta a macskánkat, amíg mi odavoltunk, a gyülekezeti testvérek, akik bátorítanak és befogadnak bennünket. Hálás vagyok ezeknek az egyszerű embereknek, akik csendes módon szolgálják Istent. Bár lehet, hogy kevés a figyelem irántuk, de Isten szemében nagy becsben állnak.
Imádság: Drága Istenünk, segíts úgy használni a tőled kapott talentumainkat, hogy ne várjunk értük elismerést vagy jutalmat. Ámen.
Hogyan szolgálhatok ma a tehetségemmel Istennek?
Susan Thogerson Maas (Oregon, USA)
