A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé.
Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.
Zsolt 61,1-4.
ERŐ
Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! (Zsolt 61,2)
Egyik reggel, ahogy munkába indulni készültem, édesapám hívott. Elmondta, hogy anyukám álmában örökre elaludt. Teljesen összetörtem. Felhívtam a főnökömet, hogy nem tudok bemenni dolgozni, majd a tőlünk öt percre lévő tengerpartra autóztam. Annyira ködös volt aznap az idő, hogy alig 10 méterre lehetett látni a parton. Azon gondolkodtam, hogy pontosan így érzek én is. Mi következik ezután? Mit csinálok? Hogyan imádkozom? Nem tudom megcsinálni.
Válaszaim nem voltak. Ahogy a ködbe bámultam, térdre hullottam, és sírva a Zsolt 61,2-4-et kiáltottam. Hirtelen egy sirály visított fel. Felnéztem. Csak a ködöt láttam, mégis úgy éreztem, hogy békeség tölt el. Felkeltem, visszasétáltam a kocsimhoz, és hazavezettem a zsoltár szavait ismételgetve.
Nem könnyű anyukám nélkül élni. Minden nap szörnyen hiányzik. A feleségem, édesapám, a nővéreim, a gyülekezeti testvéreim mind támogatnak, és átsegítenek ezen a nehéz időszakon. És ami a legfontosabb, Isten annyi erőt ad, amennyire szükségem van. Ha pedig nem tudom, hogyan imádkozzak, akkor a zsoltár szavait idézem.
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy minden helyzetben velünk vagy. Ámen.
Isten erőt ad nekem, amikor a legnagyobb szükségem van rá.
George Hilliard (Virginia, USA)
