De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.
Ézs 49,14-16.
ISTEN A JÖVŐ URA
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (Jer 29,11)
2017-ben fiunk az egyetemen, lányunk a középiskolában végzett. A férjemmel izgatottan azon gondolkodtunk, hogy mi lesz ezután. A munkavízumom nem jogosította fel őket semmilyen ösztöndíjra. Már felvettem egy hitelt a fiamnak, amikor egyetemista lett, és nem akartam újabb kölcsönhöz folyamodni. Mivel ő már nem volt benne a vízumomban, vissza kellett volna térnie Indiába, ha csak nem kap helyet egy mesterképzésen.
Nyugtalan gondolataim támadtak. Vajon Isten terve ellenére jöttem ebbe az országba? Miután 14 évig élt Dél-Karolinában, hogyan fog tudni visszatérni a fiam Indiába?
Nem voltak válaszaim, és az álmatlan éjszakák buzgó imákkal teltek. Eszembe jutott az Úr ígérete a fenti igeversben. Kimásoltam, felragasztottam a mikróra, és minden reggel hangosan elmondtam, hogy emlékeztessem rá magamat és az Urat. Minden alkalommal, amikor aggodalmas pillanataim támadtak a jövőről, hangosan elmondtam az ígéretet.
A fiam felvételt nyert egy doktori képzésbe kémia szakon, a lányom pedig ápolói diplomáját teszi le nemsokára, amelyet gyülekezetünk kölcsönéből fedez. Nem számít, milyen félelmeink vannak, az Úr hűséges és kezében tartja jövőnket.
Imádság: Urunk, segíts emlékeznünk, hogy te soha nem hagysz el minket, és nem távozol el tőlünk! Ámen.
Isten kezében a jövőm, ezért szembenézhetek a holnappal.
Aruna Sagar (Dél-Karolina, USA)
