Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből. A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
Zsolt 107,4-9.
MANGÓT MINDENKINEK
Megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. (Zsolt 107,9)
A szomszédban lévő mangófák évente bőséges termést hoznak. Minden gyümölcsöt, ami a tulajdonos kertjén kívül esik le, elviheti, aki először odaér. Amikor fúj a szél, százával esnek le a szép és édes mangók a földre, és én minden évben összeszedem a leesett gyümölcsöt, és lefagyasztom, hogy egész évre kitartson.
Amikor az Irma hurrikán elérte a városunkat, napokra elment az áram. A mangó, amit korábban lefagyasztottam, mind tönkrement. Elkeseredtem. Amikor eljött a következő évi mangóidény, észrevettem, hogy idegenek is keresik a mangót. Emberek jöttek biciklivel, kocsival és gyalog. Naponta kerestem, de egyet sem találtam. Csalódott voltam.
Végül néhány utcával lejjebb felfedeztem két nagy szatyor mangót az út szélén, amit bárki elvihetett. Hálát adtam Istennek a felfedezésért, ugyanakkor lelkiismeretfurdalásom volt. Másokat hibáztattam, amiért elvették a gyümölcsöt, ami sosem volt az enyém, közben pedig váratlanul ilyen ajándékot kaptam.
Azon a napon megtanultam, hogy Isten gondoskodik minden teremtményéről. Most, ha mangót gyűjtök, a kerítés végében hagyok belőle, ahogy azt kedves szomszédaimtól tanultam.
Imádság: Urunk, hálát adunk mindenért, amivel gondoskodsz rólunk. Segíts adományaidat megosztani egymással! Ámen.
Hogyan osztom meg másokkal Isten sok ajándékát?
Gretchen Nelson (Florida, USA)
