Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt, és nem marad Izráel királya! Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt! Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. - Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt felelte: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd ezt: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Azután hívd meg Isait az áldozati lakomára! Én pedig majd a tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! Sámuel úgy is tett, ahogyan megmondta neki az ÚR. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. - Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek el velem az áldozati lakomára! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Elíábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz a felkent, aki most itt áll az ÚR előtt. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
KÜLÖNLEGES
Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (Zsolt 139,14)
Sápatag, 152 cm-es tinédzserként gyakran kerültem a viccelődés középpontjába. Az úgynevezett barátaim gúnyneveket ragasztottak rám, melyek a magasságomra utaltak, jóakaró rokonaim pedig krémeket ajánlottak a bőrömre, és testedzésre biztattak, amitől magasabb leszek. Ez végtelenül elkeserített. Aztán egy másik városban folytattam a tanulmányaimat, és elkezdtek értékelni a tanulási képességeimért. Ez fordulópont volt az életemben.
Mivel már az erősségeimre és adottságaimra koncentráltam, nem érdekelt, mi az, amim nincs. Együtt tudtam nevetni azokkal, akik a testmagasságom miatt kifiguráztak. Azóta pedig kimondottan törekszem arra, hogy lelki tanácsot adjak azoknak, akiket a kinézetük miatt bántanak, különösen a gyerekeknek. Isten csodálatosan használ és megáld ebben.
Ahogy az 1Sám 16-ban olvassuk, mi a külső megjelenést nézzük, miközben Isten a szívre tekint. A Bibliában nagyon sok példa mutatja, hogy Isten milyen sokféle embert felhasznált az ő dicsőségére - Mózest, Sámsont, Máriát, Zakeust. Sokkal könnyebb észrevennünk, ami hiány bennünk, de magasztaljuk Istent azért a csodálatos életért, amivel megajándékozott, és használjuk azt az ő dicsőségére!
Imádság: Urunk, köszönjük a különleges adottságokat, amiket adtál nekünk. Használj minket a te dicsőségedre! Ámen.
Különleges vagyok, mert Isten alkotott engem.
Sahana Mathias (Karnataka, India)
