Dávid zsoltára.
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
A MI PÁSZTORUNK
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt 23,1)
Nemrégiben kerékpározás közben megpillantottam egy juhnyájat. Nyugodtnak tűntek, és úgy néztek ki, mintha pihennének. Egyikük sem látszott idegesnek. Ez a kép - gondoltam - példázhatja számunkra, hogy milyen Isten gyermekének lenni.
A valóságban a körülményeink néha békénket szegik és meglopják a nyugalmunkat. Aggodalmaink és félelmeink számos okból eláraszthatnak minket különböző helyzetekben. Súlyosan ránk nehezedhet a bizonytalanság, és megakadályozhat abban, hogy élvezzük a nyugalmat és békét, amelyet abban a bizonyos juhnyájban láttam.
A 23. zsoltárban leírt istenkép azonban ma is igaz marad a számunkra: Isten gondoskodni fog rólunk, megpihenhetünk nála, megóv minket a bajtól és kielégíti szükségleteinket. Biztosak lehetünk abban, hogyha az Úrban, mint Pásztorunkban bízunk, semmiben nem szenvedünk hiányt.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy teljes bizalommal forduljunk feléd, és nyugalmat találjunk ígéreteidben! Jézus nevében imádkozunk. Ámen.
Ma Istenbe, a mi Pásztorunkba helyezem a bizalmamat.
Lilia Roberts (Chubut, Argentína)
