Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték, és otthagyták a városon kívül. Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem, és meghalok. Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! Ebben a dologban is engedek neked - felelte. - Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. De gyorsan menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz! - Ezért hívják azt a várost Cóarnak. A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. Lót felesége azonban, aki mögötte ment, közben hátranézett, és sóbálvánnyá vált.
1Móz 19,15-26.
NE NÉZZ VISSZA!
Lót felesége azonban, aki mögötte ment, közben hátranézett, és sóbálvánnyá vált. (1Móz 19,26)
Emlékszem jól, mikor édesapám előszőr olvasta fel Lót feleségének történetét. Gyermekként nem értettem, miért is nézett vissza Lót felesége. Szinte kiáltani szerettem volna neki: "Ne nézz vissza!" De ő megtette, és az élete véget ért. Most, felnőttként már megértem, hogy miért is nézhetett vissza. Az ismerőst, a megszokottat hagyta ott. Lehet, hogy volt valaki a hátrahagyottak között, akit nagyon szeretett, vagy maga a város volt az.
Többször előfordult, hogy nehéz volt továbbmennem, és sajnáltam, amit hátrahagytam. Amikor egy másik államba költöztünk, a családtól távol, nehéz volt otthagyni a megszokottat és azokat, akiket szerettem. Végül egy listát állítottam össze a költözés melletti érvekről. Amikor a múlt elengedésével küzdöttem, elolvastam a listát, és visszaemlékeztem Isten útmutatására.
Bízhatunk Istenben, amikor azt mondja, hogy mozduljunk előre és ne nézzünk vissza. A visszatekintés egyik következménye az, hogy az előrelépés nehezebbé válik, mint kellene. A sorsunk talán nem olyan drámai, mint Lót feleségéé, de kétségkívül szenvedünk, mikor Isten hívásának nem engedelmeskedünk, és nem lépünk előre, hogy hátrahagyjuk a múltat.
Amikor Isten mondja, hogy menni kell, bizalommal követhetjük. Ő a legjobb helyre vezet, lelki növekedésünkre és örömünkre.
Imádság: Istenünk, segíts mindig örömmel várni az életünk változásait és nem sajnálkozva visszatekinteni! Ámen.
Istennel mindig magabiztosan haladhatok előre.
Melinda Eye Cooper (Tennessee, USA)
