Jézus mondja: Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!
Jn 14,15-31.
MINDIG OTT
Jézus így szólt Tamáshoz: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. (Jn 20,29)
Egy kétszintes házban lakom. Amikor mosunk, édesanyám kivasalja a ruhákat az alsó szinten, én pedig a meredek lépcsőket megmászva viszem fel az emeletre az összehajtogatott holmikat. Amint "vakon" haladok felfelé a lépcsőn, mivel a ruhahegy mögül nem látok ki, Istenre gondolok. Habár nem látom, mi van előttem, biztonságban érzem magam, mert tudom, hogy a következő lépcsőfok ott van.
Vannak idők, amikor a hitem is leginkább ehhez a helyzethez hasonlít. Hiszen akkor is hiszek, ha nem is látom Istent, és imádkozom, mert tudom, hogy ő ott van. Ugyanúgy, ahogy a lépcsőkön néha érzem a félelmet, hogy véletlen félrelépek, hitemben és gondolataimban is néha előkerülnek a kétségek: "Teljesen megbízhatok Istenben?" Néha hitem meggyengül az élet kihívásai miatt.
Ahogy óvatosan haladva elérhetjük a meredek lépcsők tetejét, úgy figyelhetünk Isten vezetésére az imádság, a Biblia olvasása és életünk eseményein keresztül. Habár nem könnyű hitben járni, Isten tudja ezt, és végtelen irgalmából segítségünkre siet.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy segítségünkre vagy bizonytalanságaink idején. Köszönjük, hogy mindig közel vagy, amikor imádkozunk hozzád. Ámen.
Az imádság és a bibliaolvasás segít átélni Isten jelenlétét.
Norma Sarian (Sao Paulo, Brazília)
