Dávidé.
URam, utánad sóvárog a lelkem! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!
Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
Zsolt 25,1-6.
A LEGJOBB ÖSVÉNY
Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! (Zsolt 25,4)
A kolléganőm egyik nap behozta négyéves kisfiát az irodába. Miután beszélgettünk egy kicsit, a fiúcska indulni akart. Az anyukája határozottan fogta a kezét, ő azonban megpróbált elszabadulni és kinyitni az ajtót. Úgy tett, mint aki tudja, melyik kijáratot kell használnia, és nincs szüksége az anyukája segítségére. Magamban mosolyogva azon gondolkodtam, hogy lehet ez a négyéves ennyire független és magabiztos.
Később az jutott eszembe, hogy néha mi, Isten gyermekei is hasonlóan viselkedünk. Jorgéhoz hasonlóan függetlenséget és magabiztosságot mutatunk. Azt hisszük, ismerjük a legjobb utat, miközben Isten szeretettel fogja a kezünket, hogy irányítsa lépéseinket. Mi mégis fészkelődünk, ki akarunk szabadulni, hogy saját erőnkre és bölcsességünkre támaszkodjunk. Ám Isten a legjobb utat tudja számunkra. Az ő ösvényeit pedig úgy találhatjuk meg, ha imádkozunk, igéjét tanulmányozzuk, és hitben járó lelki vezetőinkkel beszélgetünk.
Isten nem fog minket cserbenhagyni. Ebben biztosak lehetünk.
Imádság: Urunk, dicsérünk téged azért, hogy jelen vagy az életünkben. Hadd bízzuk mindig rád életünk vezetését! Ámen.
Istenbe vetem bizalmamat, aki a helyes ösvényen vezet.
Jairon Otoniel Santana Suárez (Dominikai Köztársaság)
