Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Amint meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Róm 8,28-39.
CSAK SEGÍTENI PRÓBÁL
Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8,31-32)
Nemrég, amikor a sógornőm nebraskai házában tartózkodtam, észrevettem egy vörösbegyfiókát, amely egy pince ablakának üregébe esett. Az üreg túl mély volt ahhoz, hogy a madár kiszabadítsa magát, és hamar rájöttem, hogy nekem kell megmentenem. Gyorsan megmozdultam, hogy kikotorjam a madarat az ablak mélyedéséből, ám amikor odahajoltam, vadul csipogni kezdett félelmében. Ezután meggyűlt a bajom a vörösbegyfióka családjával is, akik a közeli fáról figyeltek.
Miután kimentettem a vörösbegyet, rájöttem, hogy a kismadár a legjobb szándékomat úgy érzékelte, mintha kárt akartam volna tenni benne. Talán, ha a vörösbegy tudta volna, hogy segíteni próbálok, nem állt volna ilyen hevesen ellen.
Néha olyanok vagyunk, mint ez a madárfióka. Ha nehéz helyzetbe kerülünk - gyakran a saját hibánkból -, nem ismerjük fel Isten erejét, amely megmenthet minket.
Hadd emlékeztessen bennünket a hitünk, hogy Isten velünk van, nem pedig ellenünk, és hogy ő törődik velünk, sokkal inkább, mint azt el tudjuk képzelni. Amikor imádságban Istenhez kiáltunk, ő meg tud menteni a legmélyebb félelmeinkből és kétségbeesésünkből.
Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy szeretsz minket és törődsz velünk. Bocsáss meg, ha ellenállunk segítségednek! Ámen.
Isten velem van, és nem ellenem.
Chuck Kralik (Missouri, USA)
