Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét
Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.
Ef 2,11-22.
MÁR NEM IDEGEN
Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)
Ragyogó szemű, friss keresztényként azt hittem, életemben minden hirtelen tökéletes lesz, s minden gondom természetfeletti módon megoldódik majd. Senki sem beszélt nekem a változás folyamatáról, melynek végbe kell mennie, a régi gondolkodásmódom átalakulásáról, s az új énem kiépüléséről Isten irányításával. Megfigyeltem a több éve hívő embereket a gyülekezetben. Meghallgattam tapasztalataikat a Szentlélek hangjáról, s a kapcsolatukról Istennel. Elbátortalanodtam, s kívülállónak éreztem magam egy idegen földön. Gyakran azt is megkérdőjeleztem, keresztény vagyok-e egyáltalán, különösen az "idegen" és a "hitetlen" jelzők hallatán.
Ezekben a kihívásokkal teli időkben az Efezusi levél adott vigaszt és reményt. Pál azt mondta az Ef 3,8-ban, hogy: a pogányok között prédikált; s én kapaszkodtam az Ef 2,19-be, amely arra mutatott, hogy már nem vagyok idegen. Lassan ráeszméltem, hogy a szentekhez tartozom, Isten házához. Tudtam, hogy az "idegen" és "hitetlen" kifejezések már nem vonatkoznak rám.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy házad népe lehetünk. Jézus nevében. Ámen.
Ha Istenre nézek, minden címke lehull rólam.
Teresa Naidoo (KwaZulu-Natal, Dél-Afrika)
