Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
Énekek 2,10-13.
TAVASZI VIRÁGOK
Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni - talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. (Ézs 43,18-19)
Sok évvel ezelőtt az egyik tavaszi napon elmentem a templomba, hogy imádkozzak. Az autóból kiszállva egy virágágyás mellett haladtam el, amely tele volt gazzal. A látvány feldühített. Én olyan sok mindent teszek a gyülekezetért, és hihetetlen, hogy a többiek nem törődnek a gyommal, másra hagyják a munkát.
Felzaklatva mentem be az épületbe. Amikor kijöttem, a virágágyás mellé érve újra mérges lettem. Akkor jutott eszembe a látogatásom valódi célja. Hiszen én elfelejtettem Jézussal beszélgetni! Újra visszamentem, és az oltár előtt időt töltöttem az én Urammal. Kilépve már nem a gyomnövényeket láttam, hanem a gyönyörű bíborszínű ibolyákat.
Elgondolkodtam, hányszor siklik át a szemem olyan könnyen Isten keze munkáján. Amikor a bosszankodásom ellenére időt töltöttem Istennel, ráébredtem, hogy Jézus egy kicsit olyan, mint a tavasz. Amint észrevesszük a virágokat, fákat és egyéb növényeket, amint pompáznak a napsütésben, a Jézussal való közösségünk segít, hogy mi is kiviruljunk. Amikor ő táplál, a világ sokkal szebben néz ki.
Imádság: Drága Úr Jézus, nyisd meg szemünket és szívünket azokra az új dolgokra, melyeket a veled való járásban tapasztalhatunk meg! Ámen.
Ha felzaklatnak a rossz dolgok, keresni fogom Isten virágait.
Jerrie Green (Nyugat-Virginia, USA)
