Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! Ó, URam, segíts meg! Ó, URam, adj szerencsét!
Zsolt 118,21-25.
FELAJÁNLANI, AMINK VAN
Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. (Zsolt 118,22)
Az öreg talicskám igen elrozsdásodott, mindkét fogantyúja eltörött, megjavították, majd újra csak eltört. Megérett rá, hogy sajnálat nélkül kidobjam. Szomszédom azonban megkérdezte: "A talicskádnak egészen jó kereke van még, nekem adnád?" A saját talicskáját már nem tudta használni, mert eltört a kereke, de az én jó állapotú kerekemmel meg tudta javítani. Örültem, hogy valaki hasznát veheti annak, amit éppen kidobni készültem.
Néha semmi értéket nem látunk már abban, melyet eldobásra ítélünk. Kellemes meglepetés ilyenkor, ha valaki azt mondja, éppen arra lenne szüksége, amink van. Talán az életünkre is úgy tekintünk, hogy már semmi hasznos nincs benne, különösen, ha testünk és szellemünk nem úgy működik már, mint korábban. De új lehetőségeket fedezhetünk fel egy szükségben lévő ember megsegítésére, vagy egy napjának megédesítésére egy kedves szóval. Amit mi értéktelennek hiszünk, valakinek talán még számít. Amikor elcsüggedek a hibáim miatt, próbálok emlékezni arra, hogy az általunk lenézett vagy alábecsült dolgok felajánlása áldás lehet mások számára. Amit mi elvetünk, azt Isten használhatja még a világ megváltoztatásában.
Imádság: Istenünk, legyen Szentlelked áldása életünk azon területein, melyekről már lemondtunk! Segíts másokban megkeresnünk az áldásokat, melyeket ők nem látnak! Ámen.
Amit én elvetek, Isten jóra használhatja.
Jonathan Scott (Connecticut, USA)
