Az utolsó ítéletről
Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46.
ISTEN MEGÁLLÍT
Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? (Mt 25,44)
Nemrégiben feleségemmel, Gwennel San Juanban nyaraltunk. Mivel nem volt kávé a hotelben, elindultam egy kora reggeli sétára, és találtam egy gyorséttermet a közelben. Majdnem üres volt az étterem, de ahogy elindultam a pult felé, egy férfi odajött hozzám, és ezt kérdezte: "Uram, venne nekem reggelit? Éhes vagyok, és nincs pénzem." Udvariasan elhárítottam, és továbbmentem a pulthoz. Csak egy újabb kéregető - gondoltam.
Önző módon reagáltam, amikor megállított, és azonnal megbántam. A férfi nem pénzt kért tőlem, csak egy reggelit szeretett volna. Ha felajánlottam volna, hogy kifizetem az ételét, valakinek megmutathattam volna Isten szeretetét. Gyorsan kimentem az utcára, de már nem volt sehol.
Még ma is erős lelkiismeretfurdalást érzek. Isten megbocsátott nekem, de ettől függetlenül bánt, hogy így reagáltam egy Isten által kínált helyzetben. Isten nap mint nap megajándékoz minket a legváratlanabb helyeken - és gyakran nem a legkényelmesebb pillanatokban - olyan lehetőségekkel, amelyek által fejlődhetünk és szolgálhatunk. Ha nem csupán magunkra figyelünk, akkor képesek leszünk élni a lehetőségekkel, hogy megmutassuk Isten szeretetét.
Imádság: Szerető Istenünk, segíts nekünk odafigyelni minden egyes emberre, aki ma az utunkba kerül! Ámen.
Mindennap figyelni fogok az isteni indításra.
Tom Smith (Utah, USA)
