Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.
Jn 6,5-13.
A SZÍNFALAK MÖGÖTT
András így szólt: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? (Jn 6,9)
Jól ismert annak a fiúnak a története, aki odaadta az ebédjét sokezer ember táplálására. Gyakran eltűnődöm viszont, ki készíthette a fiúcska ebédjét.
Jézus, amikor látta a rá váró hatalmas tömeget, tesztelte a tanítványát, Fülöpöt, megkérve, hogy találjanak élelmet a tömeg étkeztetésére. Ő azt válaszolta, hogy egy ember nyolc hónapnyi keresete sem lenne elég az ötezer embernek való élelem vásárlására, nem beszélve az asszonyokról és a gyermekekről.
András végül talált egy fiút, aki hozott magával ebédet, "de mi ez ennyi embernek?" - kérdezte. Jézus kezében azonban ez az öt kis árpakenyér és két hal elegendő volt a sokaság számára, és még maradt is tizenkét teli kosárral.
Magam elé képzelem a fiú édesanyját, amint ebédet készít számára, szeretettel megformázza és kisüti a kis lepényeket, majd beteszi a halakkal együtt egy kis tarisznyába. Elképzelem, amint lelkiismeretesen felkészíti a fiát a napra, mit sem sejtve, hogy a fiú részese lesz a csodatévő Megváltóval való találkozásnak.
Miközben azon tűnődöm, vajon mit ér, amit én teszek Jézusért, azokra az emberekre gondolok, akik aznap gondoskodtak az alapanyagról Jézus csodájához. Jézus kezében az én színfalak mögötti hűségem is csodák tevékeny része lehet.
Imádság: Urunk, áldd meg kicsiny, becsületes törekvéseinket, hogy részesei lehessünk másokat megáldó munkádnak! Ámen.
Még a szerény fáradozásunk is megváltoztathat életeket.
Inger. J. Logelin (Washington, USA)
