Dávidé.
URam, utánad sóvárog a lelkem! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!
Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Zsolt 25,1-7.
HALLAK, URAM!
Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef 2,10)
Emlékszem, ahogy gyerekként ültem a templomban, és azon gondolkodtam, hogy vajon fogom-e hallani valaha Isten hangját. Nem tudtam visszaemlékezni arra, hogy Isten beszélt volna hozzám. Ahogy teltek az évek, felhagytam a várakozással, és nem sokat beszéltem Istenhez.
Aztán a húszas éveimben - kétgyermekes anyukaként - elkezdtem többet imádkozni. Minden nap beszélgettem Istennel, a türelmét és vezetését kértem. Lassan hallani kezdtem a válaszait. Észrevettem, minél többet beszélek Istenhez, annál jobban érzékelem, amikor ő beszél hozzám, valamikor imahallgatásban, néha kis - a jelenlétét igazoló - jelekkel, máskor pedig megmutatta, hogy mit tegyek.
Isten arra indított, hogy tortát vigyek egy gyülekezeti ebédre, vagy egy tál ételt egy gyászolónak. Felismertem, azt szeretné, hogy használjam az ajándékaimat az ő céljaira. Oly sok évig azt gondoltam, hogy nem fogom hallani a hangját, de érezni, hallani Istent ezekben a dolgokban bátorított, és megerősítette vele a kapcsolatom. Többet beszéltem Istenhez megköszönve minden kis áldást, és erőt, türelmet vagy megbocsátást kértem, amikor nem éreztem magam elég jó anyának, feleségnek, kereszténynek.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy halljuk a hangod, tehessük a te munkád, és minél többet beszélgessünk veled. Ámen.
Feladataim közben is beszélgetni fogok Istennel.
Megan Vollmer (Wisconsin, USA)
