Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.
Ézs 55,6-9.
KÁRPÓTLÁS
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (Préd 3,1)
Középiskolás koromban édesanyám meghalt egy hosszú, daganatos betegséggel vívott küzdelem után. Szomorúságom mellett haragot éreztem Isten iránt. Nem láttam semmi értelmét a történteknek, kételkedtem Isten bölcsességében, sőt a létében is. Noha a gyászom enyhült, a "miért?" mindig ott volt bennem. Mikor bárki az édesanyját említette, fájdalmam rögtön előtört.
A főiskola elvégzése után középiskolai kémiatanár lettem, és szerettem a munkám. Körülbelül 20 éve tanítottam, amikor egy diáklány egyheti hiányzás után visszatért az osztályba. Azért nem jött iskolába, mert elveszítette egyik szülőjét. A felzárkózástatására szánt óra lehetőséget adott arra, hogy megosszam vele együttérzésem. Elmondtam neki, hogy én is ennyi idős voltam, amikor édesanyám meghalt, és hogy mennyire fájt nekem, amikor más gyerekek beszéltek az anyukájukról. Könnyes szemmel nézett rám, és ezt mondta: "Köszönöm, Tanár Úr! Ezt senki más nem érti meg." Mivel magam is átéltem ezt, vigaszt és támogatást tudtam nyújtani számára. Ekkor találtam végre valamiféle kárpótlást a bánatra, amelyet édesanyám halála óta éreztem. Megértettem, hogy amikor gyászolunk, Isten velünk gyászol.
Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy velünk vagy, amikor gyászolunk. Taníts minket türelemre, hogy megtanuljunk bízni benned az élet minden területén! Ámen.
Tapasztalataim segítenek, hogy Isten vigasztalását megmutathassam másoknak is.
Brad Butler (Észak-Karolina, USA)
