Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az ÚR, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
Ézs 40,27-31.
SZÁRNYALÓ REMÉNY
De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul. Szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. (Ézs 40,31)
Az utazótáskám a hátsó ülésen volt, mialatt a kocsi motorja zümmögött. Egy hosszú útra indultam, hogy egy családtagomat gondozhassam. Mielőtt kiálltam volna a kocsival, ráhajtottam a fejemet a kormányra, és csendben arra kértem Istent, hogy tartson meg az elkövetkező napokban.
Az érzelmi és fizikai kihívások alatt bátorítólag hatott, hogy Isten hangsúlyossá tette napi csendességemben az Ézs 40,31-et. A nappaliban az asztalon tartottam egy igéslapot, amire ránézve elgondolkodhattam és memorizálhattam. Az ige megerősített, hogy lesz elég erőm a feladathoz, ha Istenbe vetem a hitem.
Pár mérföld megtétele után valami fehéret pillantottam meg a kék égen. Jobban megnézve felismertem, hogy az a fehér egy kopasz fejű sas szárnya volt. Közvetlenül a kocsim felett repült, ahogy az autópályán haladtam. Elsírtam magam Isten ígéretére gondolva az aznap memorizált igéjében.
Nem gondoltam, hogy Isten az ígéretének fizikai jelét is adja, de milyen csodálatos volt! Isten velem volt, és megadta az erőt, amire szükségem volt. A jövőben is folyamatosan erősíteni fog, ha reményemet és bizodalmamat az ő erejébe vetem.
Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy erőt adsz, amikor gyengék és kimerültek vagyunk. Segíts, hogy rád támaszkodjunk a mi korlátozott erőnk és képességeink helyett! Ámen.
Ha Istenben bízom, az erőm megújul.
Kelli K.Walker (Missouri, USA)