Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.
Mt 25,35-40.
ISTEN GYERMEKE
A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)
A feleségemmel és az unokámmal épp vásároltunk, és indulni készültünk haza. A közelben egy idősebb férfi integetett egy táblával, amelyen ez a felirat állt: "Haditengerészeti veterán. Ételért cserébe táncolok." Figyelmen kívül akartam hagyni és továbbhajtani, de a 16 éves unokám megállított. Azt mondta: Papa, az az ember éhes, vásárolnunk kellene neki ebédet.
Néha elnézek a hasonló táblákat tartó emberek mellett, mert megkérdőjelezem az őszinteségüket. Az unokám kijelentéséről azonban eszembe jutott a fenti igevers Máté evangéliumából. Nem számított, hogy a férfi veterán-e, hajlandó-e táncolni, vagy akár igaz volt-e a szüksége. Ő Isten gyermeke, aki éhes. Vásároltunk neki ebédet, és ő megáldott minket ezért. Én pedig tudtam, hogy értékes leckét tanultam.
Imádság: Istenünk, bocsásd meg nekünk, amikor figyelmen kívül hagyjuk mások szükségeit! Köszönjük azokat az embereket, akik emlékeztetnek, hogy ajánljuk fel, amit tudunk a rászorulók megsegítésére. Ámen.
Amikor táplálom az éhezőket, Jézust táplálom.
Harold Lemley (Georgia, USA)
