Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
2Kor 3,12-18.
EGY KICSINY TÓCSA
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
Reggel a munkába menet felpillantottam az égre. Az éjszakai eső már elállt, és láthattam a kék égboltot a szakadozott felhők között. A felhőzet szélei csak úgy ragyogtak a reggeli napsütésben. Nagyon megérintett az Isten által teremtett természet szépsége, és lelassítottam, hogy megcsodáljam az eget.
Ezután észrevettem egy kis tócsát a földön. Kavicsos föld és sár vette körül. A sima vízfelületen azonban visszatükröződött a fenti gyönyörű ég egy szelete. Arra gondoltam: a csodálatos égbolt olyan, mint Isten, és a pocsolya olyan, mint mi, emberek.
A végtelen égboltozattal ellentétben ez a tócsa kicsiny volt. Mégis nyugodt felülete visszatükrözte, és megmutatta nekem az ég szépségét. És mit teszek én? Békés és nyugodt a lelkem? Nem mindig. Időnként bizony nyugtalan.
Vasárnaponként templomba megyek és békességet érzek magamban. Amikor azonban visszatérek a hétköznapi életbe, néha zaklatott vagyok. Olyan szeretnék lenni, mint ez a nyugodt felszínű tócsa: kicsiny, de békés, visszatükrözve Isten szeretetét, és megosztva azt másokkal.
Imádság: Istenünk, csendesítsd le lelkünket, és használj fel szereteted visszatükrözésére! Ámen.
Amikor szívem békés, tükrözhetem Isten nagy szeretetét.
Hisako Adachi (Kanagawa, Japán)
