Dániel és három társa a babilóniai király szolgálatába kerül
Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. A király parancsba adta udvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való vagy nemesi származású ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el. Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Isten az udvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt, de azért ezt mondta az udvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így az ételetekről és az italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál! Akkor Dániel ezt mondta annak a felügyelőnek, akit az udvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá mellé: Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal! Az hallgatott rájuk ebben a dologban, és próbát tett velük tíz napig. Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek.
Dán 1,1-15.
SZILÁRD ELTÖKÉLTSÉG
Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! (Péld 1,10)
A tanteremben ültünk az egyetemista csoporttársaimmal, és feszült csendben vártuk, hogy kiosszák a francia nyelvi teszteket. Ez volt az utolsó nyelvi vizsgám, és mindenképpen át kellett mennem. Amikor azonban megkaptam a feladatokat, nem tudtam mit kezdeni velük. Észrevettem, hogy a társaim puskáznak, és erős kísértést éreztem, hogy én is így tegyek, azt gondolva: Csalj nyugodtan, majd később megbánod! Végül is Isten kegyelmes, nemde? Csak nem akarod kockáztatni, hogy megbuksz?
Ilyen helyzeteket mindannyian átéltünk. Évához hasonlóan megkísért minket a gyümölcs, amely aztán veszélyezteti az Isten által számunkra tervezett életet. A kísértésnek ellenállás kulcsa az, hogy emlékezzünk meggyőződésünkre, és ragaszkodjunk ahhoz a szívünkben.
Dániel szép példája volt ennek, amikor eltökélte, hogy betartja a zsidó törvényekben előírt étkezési korlátozásokat, és tartózkodik a babiloni király által adott étkektől. Isten méltányolta, és megjutalmazta odaszánását. Amikor felismerjük, hogy mit kíván a hitünk, és ragaszkodunk ahhoz, legyőzhetjük a kísértést, még ha az egy francia vizsgán való megbukást és utóvizsgát jelent is, mint az én esetemben.
Imádság: Drága Urunk, taníts minket igéd igazságára! Erősíts meg, hogy téged dicsőítő életet éljünk! Ámen.
Ragaszkodni fogok Isten útjához, mert tudom, hogy az mindig jobb.
Joseph Adeoye (Kwara, Nigéria)
