Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása
Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak:
Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?
Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid!
Jób 38,1-11.
ISTEN VALÓSÁGÁNAK VILÁGA
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (Jer 29,11)
Azt ígértem a szobatársaimnak, hogy a kibérelt lakás felújítása megtörténik az iskola megkezdése előtt. De most ott álltunk már egy hét online tanítás után, és a lakás még sehol. Felelősséget érezve szemrehányást tettem magamnak. Mi lett volna, ha többet kommunikáltam volna a lakás tulajdonosával? Mi lett volna, ha a biztonság kedvéért egy másik lakást is talonban tartunk? Mi lett volna, ha... mi lett volna, ha...?
Olyan könnyű beleragadni a "Mi lenne, ha..." gondolkodásba! Amint belegondoltam a Biblia tanításába, eszembe jutott a fenti ige és Isten szava Jóbhoz: "Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? (Jób 38,2). Ki vagyok én, hogy a terveimet az Istené fölé helyezzem? Pedig amikor a "Mi lenne, ha" gondolkodásnál leragadok, a saját terveimet és képességeimet az Istenbe vetett bizalmam elé helyezem. Ha elhiszem, hogy Istennek tervei vannak számomra, el kellene felejtenem a "Mi lenne, ha" gondolatmenetet, és bíznom kellene Istenben.
És most, ahogy kortyolgatom a forró kávét a reggelizőasztalnál a felújított lakásban, melybe boldogan beköltöztünk a szobatársaimmal, igyekszem az Isten által adott valóságban élni.
Imádság: Istenünk, köszönjük neked a jó terveket, melyeket számunkra készítesz. Adj erőt, hogy bízzunk benned! Ámen.
Bízni fogok, hogy Isten jót tervez felőlem.
Samuel Wagner (Kalifornia, USA)
