Sámuel felkeni Dávidot Izráel királyává
Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt, és nem marad Izráel királya! Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt! Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. - Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt felelte: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd ezt: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Azután hívd meg Isait az áldozati lakomára! Én pedig majd a tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! Sámuel úgy is tett, ahogyan megmondta neki az ÚR. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. - Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek el velem az áldozati lakomára! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Elíábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz a felkent, aki most itt áll az ÚR előtt. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
FÓKUSZVÁLTÁS
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. (Zsolt 19,2)
Ma az égbolt olyan sápadt szürkéskék, úgy tűnik, mintha a semmi fedné be egy lepellel a világunkat. Egy gyönyörű kanadai nyári napon az ég lehet mélykék felhő nélkül vagy akár szikrázó fehér felhőkkel tarkítva. A narancssárga, vörös és lila színek hirdetik a napfelkeltét és a napnyugtát. A kora tavaszi napsütés vakmerően szórja az új idő ígéretét. Szeretném megörökíteni Isten csodálatos művészetét, ezért mohón fotózom, amikor az ég bámulatba ejt. A képeket visszanézve gyakran csalódott vagyok. A színek ott vannak, de a fotókat az elektromos kábelek uralják, amiket a helyszínen észre sem vettem, a képeken viszont szembeötlők. Rá kell jönnöm, hogy azért láttam elsősorban a szépséget, mert arra figyeltem.
Ha arra figyelek, amit Isten tett, akkor egyszerűen Isten égi festményeit csodálom. A vezetékek, igaz ott lógnak, de nem muszáj hagynom, hogy tönkretegyék Isten gyönyörű ajándékát. Úgy döntöttem, megtartom ezeket távolról sem tökéletes fotókat, mert arra emlékeztetnek, hogyan tekintek más emberekre. Az általam észrevett hibák eltakarják a szépséget, amilyennek Isten teremtette őket? Úgy akarom látni az embereket, ahogyan Isten!
Imádság: Bocsásd meg, Istenünk, hogy elmulasztjuk észrevenni a szépséget, ami a te képmásodat tükrözi az emberekben! Segíts felfedeznünk egymásban a te örömödet! Ámen.
Isten szépsége körülvesz minket. Csak meg kell állnom és észre kell vennem azt.
Pat Gerbrandt (Manitoba, Kanada)
