Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem nektek és békesség.
Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. Példává is lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.
1Thessz 1,1-10.
HÁLÁS SZÍV
Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát. (1Thessz 1,2-3)
A lelkészünk nemrég bejelentette, hogy pár hónap múlva elmegy egy másik gyülekezetbe szolgálni. Nagyon elszomorított a hír; a távozása nagy veszteség lesz. A tanítása, hogy "mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket" segített a gyülekezetünknek befogadóbbá válni. A néhány év alatt, amit nálunk töltött, a gyülekezet létszáma jelentősen megnövekedett, ő mégis figyelmet és időt szentelt mindannyiunkra.
Bár többször kifejeztem nagyrabecsülésemet, mégis úgy érzem, még többször tehettem volna. Könnyű az emberek szeretetét természetesnek venni, és feltételezni, hogy mindig ott lesznek velünk. És nagy a kísértés, hogy kritizáljunk másokat, ahelyett, hogy értékelnénk a jót, amit tesznek. A Szentírás arra tanít, hogy fejezzük ki hálánkat mások felé, akár szóval vagy cselekedettel.
A hátralévő pár hónapban igyekszem kimutatni elismerésemet, amit a lelkészünk annyira megérdemel. Remélem, sikerül így tennem a családtagjaimmal, barátaimmal és a kedves idegenekkel, akikkel találkozom. A hála kimutatása kedves Istennek.
Imádság: Istenünk, köszönjük azokat, akik szeretnek minket, és kedvesek velünk. Indíts, hogy kifejezzük a hálánkat feléjük, és bátoríthassuk őket jó cselekedeteikben. Ámen.
Ha hálás vagyok, az nekem is és másoknak is áldás.
Carol J. Giesey (Pennsylvania, USA)
