Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.
Mt 11,28-30.
A NYUGALOM HELYE
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)
Sokszor előfordult már, hogy a túlterheltségtől szorongó, kritikus és reményvesztett lettem. Részmunkaidőben dolgozó, nappali tagozatos diákként részt venni az ifjúsági szolgálatban nagyon megterhelő, így magamra nem sok időm marad. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a lehető legjobban végezzem el a feladataimat, de még így is gyakran kételkedem, hogy elég jól csinálom-e.
Egyik nap a szobámban ültem; órára kellett volna mennem, de egyszerűen nem volt erőm. Hirtelen éreztem, hogy Isten imádságra ösztönöz. Kezdtem sorolni Istennek, mit gondolok, hogy érzem magam, miért vagyok magam alatt, annyira reménytelenül. A rám nehezedő súly kezdett leszakadni rólam, ahogy Isten emlékeztetett rá, hogy van egy hely, ahol mindig őszinte lehetek. Az imádság menedéket ad, ha szomorú vagyok; egy szilárd támasz akkor is, ha semmi sem sikerül.
Olyan Istenünk van, aki őszintén és mélyen szeret minket. Ha túlterheltnek érezzük magunkat, emlékezhetünk rá, hogy Jézus azt akarja, hogy ne egyedül cipeljük a terhet. Átadhatjuk neki, ő pedig megnyugvást ad.
Imádság: Drága Jézus, add, hogy átadjuk neked minden nehéz terhünket! Köszönjük, hogy megújítasz minket, amikor a reménytelenség úrrá lesz rajtunk. Ámen.
Átadom a terhemet Istennek, aki mindig kész segíteni.
Nathan Cox (Texas, USA)
