Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.
1Jn 3,16-18.
MEGBECSÜLÉS
Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. (1Jn 3,18)
Egész felnőtt életemet feleségemnek, négy gyermekünknek és unokáinknak szenteltem. Vittem a családomat kempingezni, futballedzésekre, családi autót vezettem. Kimutattam a szeretetemet a gyermekeim felé, mégpedig a legjobb módon, - időt töltöttem velük. Ma a gyerekeim az országban szerteszét élnek, saját karrierjük és családjuk van, s nagyon hiányoznak.
Egyik nap a sürgősségin kötöttem ki, s két nap múlva egy tripla bypass nyitott szívműtétre volt szükségem. Úgy altattak el, hogy tudtam: a feleségem és a barátaink a váróteremben imádkoznak értem. Sem a feleségem, sem én nem tudtuk, hogy mind a négy gyermekünk otthagyott csapot-papot, hogy több száz mérföldet utazva mellettem lehessenek. Szeretetüket úgy mutatták ki, hogy jelen voltak. Boldoggá tett szeretetük, s az a zord októberi nap életem legjobb napjává vált!
Ha eszembe jut, mennyire szeretettnek éreztem magam azon a napon, arra gondolok, Isten mennyire örül, amikor időt szánunk az imára és a dicsőítésre. Isten iránti szeretetünk kifejezésének egyik módja, ha komolyan hálát adunk neki.
Imádság: Örökkévaló Atyánk, köszönjük, hogy mindig velünk vagy. Indíts naponta, hogy időt töltsünk veled! Ámen.
Abból látható Isten iránti megbecsülésem, ha időt szánok a vele való közösségre.
Chris Grove (Oklahoma, USA)
