Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.
1Krón 4,9-10.
NEM IGÉNYELT ÁLDÁS
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. (Lk 12,32)
Légitársasági alkalmazottként gyakran segítettem embereknek megtalálni az elveszett csomagjaikat. Később láttam, hogy a reptér összegyűjtötte a bőröndöket és személyes cuccokat, amiket otthagytak. Ezek a holmik aztán hónapokig dekkoltak a raktárban. Senki nem kereste őket, annak ellenére, hogy a világ reptereit értesítettük a csomagokról. Lehet, hogy a tulajdonosok ki sem töltötték az űrlapot az elveszett csomagról. Így nem élhették át, milyen jó újra birtokba venni bőröndjeiket, amik között egész értékesek is voltak.
Ezekre a nem keresett holmikra gondoltam, amikor az 1Krón 4,9-10-et olvastam. Azon tűnődtem, hogy néha azért maradunk le Isten áldásairól, mert nem is kérjük. Talán érdemtelennek vagy jelentéktelennek gondoljuk magunkat? De Jakab levelében azt olvassuk, ha bármi hiányzik nekünk, talán azért van, mert nem kérjük, vagy nem jól kérjük. (Jak 4,2-3)
A mai olvasmányban Jabéc nem tétovázott, amikor Isten áldását kérte, és Isten teljesítette azt. Én is olyan bátor akarok lenni, mint Jabéc. Szeretném kitartóan kérni Istent, hogy áldjon meg. Hinni akarom, hogy a Teremtő gazdagon megáld engem. És remélem, hogy nem feledem, hogy minden áldás összhangban van Isten akaratával és céljával.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük minden áldásodat. Segíts eléd vinni szívünk kívánságait, és bízni céljaidban! Ámen.
Kérhetem Istent, hogy teljesítse vágyaimat.
Arlene Henry (St. Martin)
