Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem! Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
Zsolt 66,16-20.
ELUTASÍTÁS ÉS ELFOGADÁS
Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Szeretek írogatni. Nincs jobb érzés, mint amikor egy szerkesztő elfogadja az írásomat, de elutasító választ kapni fájdalmas. A legnehezebb, amikor olyan ember utasít el, akit ismerünk.
Mindnyájan különbözőek vagyunk. Mégis legbelül mindnyájan arra vágyunk, hogy elfogadjanak bennünket. Be akarunk illeszkedni, hallatni a hangunkat, és azt akarjuk, hogy megértsenek minket. Nem vagyok tökéletes keresztény. Emlékszem azokra az időkre, amikor nem fogadtam el, vagy nem értettem meg azokat, akikkel találkoztam. Biztos, hogy a visszautasításom sértette őket.
Jézus szerette a társadalom által kivetett embereket. Ezzel azt mutatta meg nekünk, hogyan viselkedjünk, különösen olyan személlyel, aki azért küszködik, hogy elfogadják. Az 1Sám 16,7 egy időtálló bölcsességet mond ki: Az emberek a külső megjelenést nézik, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
Amikor jobbítani akarjuk a szívünket és kapcsolatainkat olyanokkal, akik az elfogadtatásukért harcolnak, akkor bátorítson a Zsolt 66,20: "Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem."
Imádság: Atyánk, segíts, hogy ne a külső alapján ítéljük meg az embereket, és Jézus által tudjuk szeretni őket. Ámen.
Isten elfogadó szeretetét mindenkinek felajánlhatom.
Bill Pike (Virginia, USA)
