Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az ÚR a nyugalom napját, és megszentelte azt.
2Móz 20,8-11.
TELJES LEÁLLÁS
A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. (Zsid 4,9-10)
Amint egyszer a feleségemmel autóztunk, figyelmeztetett, hogy a stoptábla megállást jelent, nem pedig lassítást. Az Isten által elrendelt szombat is azt kívánja, hogy álljunk le, és hagyjunk fel a munkával. Én - a vezetési szokásomhoz hasonlóan - jó vagyok abban, hogy Isten szombatja kedvéért lassítsak. De nem tudok teljesen leállni, amikor a napi és heti teendőkről van szó. Néha úgy gondolom, eléggé lelassítottam a szombat miatt, illetve, hogy teljesítettem az alapvető elvárásokat. Isten azonban nem ezt várja tőlünk.
Isten megalkotta a szombatot, és arra hív, pihenjünk meg e napon, mert szeret minket. Ajándék ez számunkra, hogy felüdüljön testünk, lelkünk. Arra is emlékeztet ez minket, hogy az élet több, mint a feladatok teljesítése. Néha úgy tűnhet, a szombat megtartása ellentétes az ösztönös gondolkodásunkkal, mert úgy véljük, a leállás visszatart attól, hogy eredményesek legyünk. A megnyugvás azonban segít elkerülni a kiégést, buzgóbb törekvésre indít, és segít, hogy elvégezhessük azokat a feladatokat, melyeket Isten a legjobb képességeink szerint bízott ránk.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy elrendelted a nyugalom napját. Segíts emlékeznünk a leállásra sok feladatunk között, hogy megújuljon az irántad való elkötelezettségünk! Ámen.
A nyugalom napja Isten ajándéka számunkra.
Milan P. Winters (Florida, USA)
