Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.
"Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké." Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.
1Pt 1,13-25.
ENGEDD EL ÉS HAGYD ISTENRE!
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,5-6)
Az "Engedd el és hagyd Istenre" kifejezést gyakran hallom keresztényektől, akik bátorítani akarnak vele valakit, hogy tudatosan engedjen át egy helyzetet Isten akaratának. Egy konkrét tapasztalat számomra is jelentőséget adott a kifejezésnek.
Ahogy a látásom kezdett gyengülni, mobilitási képzésben részesültem egy fehér bottal és egy látó segítővel. Első kézből megtanultam, hogy mennyire fontos a bizalom. Egyik nap azután, hogy teljesen elvesztettem a látásomat, a fiam lelkesen felajánlotta, hogy elvisz a templomba. Minden lépésnél azon kaptam magam, hogy olyan erősen szorítom a karját, hogy körmeim nyomot hagynak a bőrén. "Anya! Nem kell ennyire szorítanod! Figyelek rád!" - mondta. Lazítottam a szorításon, és ezzel a szorongásom is elmúlt. Nevetve mentünk tovább a templomba.
Miért tartottam őt olyan szorosan? Nem bíztam benne? Pontosan tudom, hogy a fiam szeret engem, és nem hagyja, hogy bármi bajom essen, de tetteim mást sugalltak. Amikor azonban lazítottam a szorításomon, a fiam biztonságosan tudott vezetni.
Isten felől nem lehet kétségünk. Ha valami újat tapasztalunk meg, talán megijedünk, és akár a hitünket is elveszíthetjük. Ez az az idő, amikor ahelyett, hogy saját képességeinkhez ragaszkodnánk, át kell adnunk a problémát Istennek, aki vezet minket.
Imádság: Urunk, segíts, teljesen megbíznunk benned! Ámen.
A megpróbáltatások idején gondjaimat Isten kezébe teszem.
Tryphena Ann Taylor (Dél-Karolina, USA)
